1. A vallásszabadság bölcsője - Torda

A januári programunkra tekintettel, múlt vasárnapra (2012.jan.20.) kitűztük, hogy "csodanézés", mert ha nem, akkor a januári már startból elmaradt volna.

Persze nem akartunk startból egy kolozsvári csodát nézni, azokat meghagyjuk akkorra, amikor tényleg időhiányban szenvedünk. Ezért aztán kinéztük a tordai templomot, ami mellett ezerszer elutaztunk, (régi idők, amikor még nem volt Tordát és Gyérest elkerülő autópálya).

Örültem is, mert amikor konfirmáltam (kicsit rég volt, ha jól számolom, akkor 1991-ben) nekem kellett arra a vallásszabadságos kérdésre válaszolnom, hogy 1568-ban Dávid Ferenc kihirdette a vallásszabadságot Tordán, az akkori országülésen. Persze a világon először.

Tehát ismerős volt nekem a sztori, és élveztem, h ezt néztük ki elsőnek.

Na, mivel az unitárius templomok nem szoktak nonstop nyitva lenni, éppen jól jött, hogy vasárnapra terveztük a dolgot. Megbeszéltük, hogy 11-re odaérünk, valószínűleg ott is 11-től lesz az Istentisztelet, és ha a gyerekekkel nem lesz túl nagy gond, akkor én végig is hallgatom.

Igen ám, de fél 11-kor még pelenkáztunk...

Kicsit bosszantott, h innen is elkésünk, mint mostanában elég sok helyről, de Tibi jól megmondta: "az a templom ott áll több száz éve, nem most fog elmenni... megvár" Így aztán, "fő a nyugalom" jelszóval 11 előtt kcisivel becuccoltunk az autóba és meg sem álltunk Torda főteréig. Jól ismertük azt a torony nélküli, de azért hatalmas templomot, hiszen mondom: sokszor elautóztunk mellette. Leparkolunk, megyünk be, hát a legnagyobb meglepetés: ez egy Romai Katólikus templom!!! Nem volt benne egy árva lélek sem, semmiféle Istentisztelet, de Mise sem, semmi. Az ajtó nyitva volt, az előtérbe be lehetett menni. Elolvastuk az emléktáblákat, családi képet késítettünk, méghozzá olyant, amin Jutkával ketten vagyunk rajta. Tibike nem akar fotózkodni mostanában, Zsuzsi aludt az autózülésében, Tibi fotózott, tehát csak Jutka és én kerültünk rá a családi fotóra :)

(Tibi légyszi tedd fel ide a képeket.)

Aztán még ténferegtönk kicsit a központban, megállapítottuk, h Tordának gyönyörű a főtere, csodaszép, nem éppen új épületekkel, stb. Van ott történelmi múzeumtól kezdve minde. A gyerekekkel azért mégis csak egy cukrászdát mertünk megnézni közelebről. :)

Hazafelé az autóban a lányok elaludtak.

Kicsit megcseréltünk: ebédidőben a tordai cukrásdában tésztáztunk (gy.k. sütiztünk), majd uzsonnaidőben itthon ebédeltünk.

Tehát akkor már csak 99 csoda van hátra.

A terv

Van egy szép könyvünk. Ha nem csal az emlékezetem, akkor valamelyik évben ez volt a cég karácsonyi ajándéka. (cég = ahol Tibi dolgozik) Rég lehetett, mert már rég miénk ez a szép könyv, de nem hamarabb, mint 2004-ben, mert akkor adták ki. :)

Időnként előkerül. Most aztán Karácsony körül újra előkerült, nézegettük és Tibi bedobta az ötletet! Mi lenne, ha az lenne az újévi fogadalmunk, hogy bejárjuk a száz csodát? Nem kitörő üdvrivallgással fogadtam az ötletet, de volt még náhány nap a tavalyi évből, és azalatt többször is eszembe jutott az javaslat, és egyre forgattam, ízleltem... Aztán Tibi szabadságra jött, volt időnk beszélgetni róla és végül eldöntöttük: bejárjuk a száz csodát.

Már startból beléptek az akadályok, de nem hagyjuk magunkat. Előszöris január elsején nem jött össze megírni az első blogbejegyzést - így ezt csak ma írom, 4-dikén. Aztán kiderült, hogy foglalt a 100csoda.blogspot név. Aztán kiderült, hogy van még egy ilyen könyv, "Erdély száz csodája II" címmel. Na, nemtom mi lesz, kétszáz csodát bejárni szerintem tíz év sem volna elég.

Mindenesetre mi most belelkesültünk. Próbáltunk néhány szabályt rögzíteni:

1. Tiszta lappal indulunk, tehát nem számít az, hogy náhány helyen már voltunk 1-szer-2-szer, sokszor.
2. Egy célpont akkor kipipálható, ha ketten együtt helyszínelünk.
3. Törekszünk arra, hogy lehetőség szerint a gyerekek is velünk legyenek.

A határidőt illetően... nem tudjuk, hogy legyen. Egy év alatt nem teljesíthető, hiszen ahhoz 3 vagy 4 naponta kéne csodalátni menni. Nem szeretnénk az élvezhetőség róvására határidőhöz kötni magunkat, annyit sikerült eddig leszögezni, hogy havi egy alá ne süllyedjünk.

Na, meglátjuk, hogy lesz.

A bloggal kapcsoltosan pedig: szép lenne minden csodáról sztorizni, képek, gyerekszájtörténetek, stb, de erre nem merünk vállalkozni. Lényleg, hogy minden kipipálás után írunk egyet, még akkor is, ha az csak abból áll, hogy "itt voltunk ekkor".